Interjú Molnár Eszterrel, a Nekedterem alapítójával

BoP: Hogyan indult a Nekedterem?

Molnár Eszter (M.E.): Az én hátterem egészen más, az élelmiszerekhez szinte csak fogyasztói szinten értettem, de mindig érdekelt a táplálkozás. Voltam vegetáriánus, foglalkoztam testkontrollal, amikor nagyon új dolog volt és azóta is nyomon követem az új irányzatokat. A Nekedterem gondolata onnan jött, hogy nagyon szimpatikusak voltak a hasonló kezdeményezések, és én is szerettem volna jó minőségű, kistermelői dolgokat hazavinni.

Viszont úgy találtam, hogy nagyon nehéz beszerezni ezeket a termékeket, és nincs nagyon olyan, aki ezeket házhoz szállítja. Számomra két gyerekkel megállni egy gyűjtőponton és a csomagot kihozni körülményes feladat lett volna.

Korábban marketinggel és weboldalak készítésével is foglalkoztam, a Vatera indulásakor én voltam a marketinges. Szóval több online dologban részt vettem már, ezért ez a része adott volt. Elkezdtem termelőkkel beszélgetni és utánajárni a témának. Még pici volt a kisebbik gyerekem, így jártam a várost, és próbáltam ezt az egészet feltérképezni. Volt egy programozó ismerősöm, valamint egy barátnőm, akinek nem volt éppen állása, így elkezdtünk együtt dolgozni.

Az elején leginkább csak olyan volt, mintha én vásárolnék be 10-20 családnak minden héten, bár már akkor is volt egy kisebb raktárunk a Petrezselyem utcában. Ez másfél éve volt, tehát kicsit több, mint másfél éve létezik a Nekedterem. Először a téli időszakban is csak zöldséget értékesítettünk, de kiderült, hogy ezzel a koncepcióval nem lehet nyereségesen működni, legalábbis tavaly nekünk nem sikerült. Azóta bővítettük a kínálatot, tehát úgy változtattunk a koncepción, hogy legyen minél több jó minőségű, kistermelői és hazai termék, nemcsak zöldség-gyümölcs.

Így kezdett kialakulni a vállalkozás, egy éve költöztünk ide, amikor kinőttük az előző raktárunkat. Bekerültek a lekvárok, teák, és más kiegészítő termékek is. Van három tejterméket készítő kisüzem, akikkel együtt dolgozunk. A húsáru kínálatot is próbáljuk fejleszteni, például a Szomor szürkemarha, vagy a Tarnamenti biomangalica termékeivel.
A legutóbbi továbblépésünk a biotermékek elindítása volt, amit pár hónapja kezdtünk el és a különlegességek irányába is bővítettünk: szárított paradicsom és leveszöldség, pisztráng pástétom, növényi tejek, lisztek, savanyúságok, szarvasgomba termékek kerültek a palettára.

BoP: Tehát az elején nem volt még koncepció, hogy biotermékeket áruljatok?

M.E.: Nem, először csak az volt a cél, hogy kistermelői zöldségek és gyümölcsök legyenek.

BoP: Hogyan találtátok a termelőket?

M.E.: Először elkezdtem piacon ismerkedni, ami nagyrészt kudarcba is fulladt. Körülbelül tízből egy volt, akivel lehetett valamilyen szinten együttműködést kialakítani.

BoP: Ez meglepő…

M.E.: Ennek több oka volt. Egyrészt abszolút nem voltak nyitottak. Pedig egészen konkrétan megfogalmaztam, hogy gyakorlatilag egy plusz vásárlóközönséget kapnak úgy, hogy ezért nekik semmit nem kell tenniük. Ennek ellenére eléggé elzárkóztak. A legtöbben úgy vannak vele, hogy már így is iszonyúak a költségeik, és úgysem fogják abbahagyni a piacozást. Pedig a lényeg pont az lenne, hogy felszabadulna az idejük egy része, és ha ki tudnak szolgálni egy ilyen bevásárlóközösséget, akkor nem is kell feltétlenül piacozniuk, ha nem akarnak, vagy legalábbis kevesebbet.

Másrészt szerintem nagyon sok rossz tapasztalatuk volt, a számlázással kapcsolatban is. Ezért nagyon bizalmatlanok és nem akarnak együttműködni. Probléma volt az is, hogy kezdetben nem tudtam komoly mennyiséget felmutatni, amivel nekik érdemes lett volna foglalkozni. Inkább a plusz munkát látták a dologban és nem a lehetőséget.

BoP: A számlázás miért jelentett nehézséget?

M.E.: Néha nincs meg a tudás és az akarat sem, valamit leszámlázni plusz munkát jelent. Van a másik papír, a felvásárlási jegy, de azt sem tudják kitölteni, tehát itt is megakadt a dolog. Az internethasználat is szinte nulla, nem tudnak e-mailt fogadni, vagy nem akarják megnézni, ha van is e-mail címük. Egy csomó termelőnek nem volt mobiltelefonja sem, tehát a kommunkáció innentől kezdve csak úgy működhetett, ha az ember kislattyogott a piacra. Szóval ilyen elmaradottsággal találkoztam, de szerencsére volt néhány fiatal is, akik nyitottabbak voltak.
Ezek mellett valakivel az volt a baj, hogy megbízhatatlan volt, és voltak olyanok is, akikkel egyszerűen logisztikailag nem jött össze a dolog. Csak néhányan maradtak, akikkel együttműködünk most is. Aztán szépen kialakult, megismerkedtem az Élő Tiszáért Egyesülettel*, Barát Józseffel, és most is tőle kapjuk az áru nagy részét. Ő nagyon sokat segített az induláskor, tulajdonképpen ő adta a szakértelmet, és a mai napig is sokat tanulok tőle. A burgonyafajtákról, a paprikáról, mi van akkor, ha esik az eső, és mi van, ha nem :-) és még egy csomó mindenről, amihez egyáltalán nem értettem…
* Az Élő Tiszának van egy termelőminősítési rendszere. Olyan termelőktől kapjuk az árut, akik ennek a minősítési rendszernek megfelelnek.

BoP: A termelők hozzáállásában történt változás felétek?

M.E.: Igen. Van, aki megkérdezi, hogy mit termeljen, milyen különlegesebb zöldségekre van szükségünk. Általában persze jobban tudják ők, sokkal jobb ötleteik vannak…

BoP: És a kínálat-kereslet egyensúlyban van? Van annyi termény, amennyit kérnek és fordítva?

M.E.: Hullámzó, nehéz az árumennyiségre figyelni, hogy az átmeneti időszakokban (amikor valami még nincs, vagy már leérett) akkor legyen helyettesítő termék. A tél ebből a szempontból nyugodtabb, de például nyáron jön egy hirtelen eső, és vége a baracknak… Ilyen meglepetések vannak, és elég kacifántosan alakulhat, főleg, ha valamit berakunk a heti dobozba, és hirtelen elfogy. Főleg a szezonvégek szoktak problémásak lenni.

Mindenesetre kialakult egy nagyjából állandó együttműködés, amit mindig kiegészítenek mások is a környékről, illetve most már sokan meg is keresnek minket. Gyümölcsszezonban mi is sok helyre megyünk áruért, de a legtöbb most már azért ide jön. Hetente kétszer fűszerekért megyünk például meg csokoládéért. De így is mindig van azért olyan áru, ami nem érkezik meg, vagy kevesebb, nem olyan minőségű, ahogy elvárnánk. Ilyen esetekben piacról pótoljuk a hiányzó termékeket, mert az a tapasztalat, hogy nagyon elrettenti a vásárlókat, ha valamit nem, vagy kifogásolható minőségben kapnak meg. Az elején próbálkoztunk azzal, hogy elmondjuk, hogy ez azért ilyen, mert most így esett le a fáról, vagy hogy már szezon vége van. De egyszerűen arra jutottunk, hogy annyi vásárlót veszítünk ezzel, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak.

BoP: Ez milyen termékekre igaz?

M.E.: Hát, minden gyümölcsre. Például nézzétek meg majd az almákat – van közte olyan, ami nem makulátlan – és ezt valaki elfogadja, hogy belefér, de nem mindenki. Az az üzletpolitikánk, hogy mindent visszaveszünk, tehát inkább levonom a végösszegből, csak hogy ne legyen probléma. Ha valamit kifogásolnak, visszaküldik, és akkor nekünk kell sokat adminisztrálni, vagy egyszerűen nem rendelnek többet. Ha például a karfiol nem megfelelő minőségű, ami sokszor elő is fordul, azt a nagy átlag nem fogadja el, úgyhogy ezekkel már nem próbálkozunk.

BoP: És ez nem azt eredményezi, hogy a két ló közül a földre estek? A vásárlók egy része nem pont azért akar tőletek vásárolni, mert nem a tökéletesre vágyik, hanem az organikusra?

M.E.: Nagyon nehéz eldönteni. Van, amikor csak földes a burgonya, és már azzal is probléma van, a répát sárosan végképp nem fogadják el…

BoP: Kíméletlenek a vásárlók?

M.E.: Van, aki megértőbb, de nem mindenki. Az jellemző, és ez érthető is, hogy ha valami nem szimpatikus, akkor elpártolnak. Azt persze nem sejtettem, hogy a zöldségekkel való foglalkozás lesz a legproblematikusabb. Ami be van csomagolva, azzal nincs probléma.
Télen kicsit enyhébb a helyzet, a választék sem olyan nagy, a problémák sem. Van, hogy mi okozzuk a hibát, és a kiszállítást nem éli túl az áru. Ez főleg nyáron fordul elő. Hűtőládákat használunk a hús és tejtermékekhez, azokkal nincs gond, de a salátafélék, bogyós gyümölcsök sem szeretik a melegben utazást.

BoP: Erre számítottatok, vagy meglepetésként ért titeket?

M.E.: Ez teljesen meglepetés volt. De van, ami működik, például a rekeszeinket visszaküldik. Először kartondobozokkal próbálkoztunk, de nagyon költséges volt, nem is fértek bele a dolgok, esőben elázott, szóval nem volt jó. Úgyhogy a piacokon összeszedett importos rekeszeket kezdtük el használni, ezeket visszakérjük, és vissza is adják, a tojásos dobozokat is, műanyag palackokat, üvegeket, még olyat is, amit nem tudunk újra felhasználni, például a tejes flakonokat. Ezeket elvisszük a szelektívbe. Szóval ebből a szempontból nyitottak a vásárlók. Árengedménnyel még néha elmegy a nem olyan szép áru is, de a teljes árért úgy gondolják, hogy ne adjak rohadt almát, pedig nem rohadt, csak foltos. Nehéz ezt kivédeni, nekünk elmondják a termelők, hogy mikor miért nem tudnak hozni valamit, vagy miért van rajta egy folt, de mi ezt nem tudjuk egyszerűen kommunikálni a vevő felé.

BoP: Hol van a vásárlóközönségetek?

M.E.: Az egész városban, Budán talán többen vannak, a belvárosban kevesebben, persze jó lenne ezt az ellenállást is feloldani. Valószínűleg az okozza, hogy a munkahelyük, ahol dolgoznak, nem nézi jól szemmel, ha megérkeznek a zöldségek. Nagyon kevés céghez engedik ezt be jó szívvel, a dolgozók pedig nem akarnak maguknak kellemetlenséget okozni. De azért van, ahol nyitottabbak, elfogadóbbak.

BoP: És inkább magánszemélyek vagy cégek, éttermek is rendelnek tőletek?

M.E.: Magánszemélyek. Étterem nincs, őket nem tudjuk kiszolgálni, egyrészt árban sem, másrészt kétszer szállítunk egy héten, ami nekik kevés, komolyabb vendéglátóhelynek ez nem jó. Voltak, akik megkerestek minket, de annyira más a rendszerük, nekik aznap kell, amit mondanak, és ezt nem tudjuk megoldani.

Tehát főleg magánszemélyek, és azt látom, hogy nem is feltétlenül az ‘úri budai közönség”, hanem betegek, idősebbek, akik nem tudnak cipelni, és kismamák is sokan vannak. Vannak, akiknek valamilyen allergiájuk van, valamilyen diétát követnek (pl. paleót), vagy nagyon tudatosan válogatnak, vagy akik biotermékeket keresnek. És van az a réteg is – akik közül sokkal többre számítottam – akik elfoglaltak, de igénylik a jó minőségű élelmiszereket és nem érnek rá ezeket a dolgokat, ilyen mennyiségben és minőségben összeszedni. Ilyen is van, de nem olyan sok.

BoP: És nagyjából mekkora a vásárlóközösség, mennyien használják a Nekedtermet?

M.E.: Összességében azért kevesen, Budapest méretéhez képest. Nagyon árérzékenyek az emberek, jobban, mint előre gondoltam.

BoP: Azért nem olyan nagy a különbség, nem?

M.E.: Szerintem nem, olyan 20% körül van, ami kiszállítással együtt nem vészes. Eleinte volt, hogy ingyen szállítottunk ki, de ez nem fért bele. Voltak egy páran, akik elpártoltak, amikor ezt megváltoztattuk, de ezt a költséget nem lehetett beszámítani az árba, akkor már nagyon drágák lettünk volna.

BoP: Mikor szállítotok, hogyan tudtok alkalmazkodni az emberek életmódjához?

M.E.: Napközben szállítunk, munkahelyre vagy hazavisszük az árut, ahogy kéri a vásárló. A kiszállítási napon alkalmazkodunk, amennyire lehet, és valahogy mindig meg tudjuk oldani. Kétórás időintervallumot adunk meg, és azon belül lehet a szállítóval is egyeztetni. Van egy réteg, akinek fontos és kényelmes, hogy otthon tudják átvenni a csomagot.
De van, aki azért nem rendel, mert nem tudja előre a napját. Nem vagyunk mindenkinek jók, nem tudunk azok lenni.

BoP: Vannak átvételi pontjaitok is?

M.E.: Nincsenek.

BoP: Az átvétellel kapcsolatban mi a tapasztalatotok?

M.E.: Nagyon kevés az olyan megrendelő, aki nem veszi át az árut. Több rossz élményre számítottam, hogy meggondolják magukat vagy nincs náluk pénz… Sokszor odaadjuk úgy is, hogy akkor éppen nem tudnak fizetni, vagy letesszük, ha nincsenek otthon, de mindig kifizetik utólag. Ebből is látszik, hogy nem úgy bánnak velünk, mint egy multival, ahol sokkal személytelenebb a dolog.

BoP: Mekkora a csapat? Hányan dolgoztok a Nekedteremben?

M.E.: A csomagolás alkalmi munka, éjjelente 2-3 ember dolgozik. A kiszállítás is alkalmi, rendeléstől függően több kiszállítóval dolgozunk. Az adminisztrációt 2 ember végzi.

BoP: Budapesten csak ti vagytok ilyen típusú házhozszállító rendszer?

M.E.: Van konkurenciánk, a Webközért vagy Az én piacom, akik hozzánk nagyon hasonlóak. Bár Az én piacom az utóbbi időben nem szállít ki. Konkurenciánk még a Szatyor is.
Persze elbírna még a város több hasonló kezdeményezést, de ez nagyon kemény munka. Sokan belevágnak, de aztán valahogy abbahahagyják. Előbb-utóbb azért biztosan lesz még, aki komolyan gondolja. Én még azt szeretném, hogy legyen vidéken is Nekedterem, franchise rendszerben. Most Veszprémből volt is egy ilyen megkeresés. A mi nevünket, a weboldalunkat és részben a mi beszállítói körünket használják, más helyi termelőkkel kiegészítve. Nehéz elkezdeni, soktényezős feladat. Az első év nagyon kemény volt, most már van egy kis gyakorlatunk, jobban átlátjuk.
A Tudatos Vásárlók Egyesülete egyszer összehasonlította ezeket a szolgáltatásokat, és az fő erősségünkként azokat emelte ki, hogy rugalmasak vagyunk és házhoz szállítunk. Vannak nálunk személyesebb rendszerek, ebben nem tudunk annyira erősek lenni a működés online jellegénél fogva.

Azt szoktam mondani, hogy ez egy kényelmi szolgáltatás, ami mögött nagyon sok munka van, főleg adminisztráció. Én nem hiszek abban, hogy ezt lehet nonprofit módon csinálni. Fizetünk a dolgozóinknak, a csomagolóknak is, és tisztességesebbnek tartom, hogy felvállaljuk, ez egy profitorientált vállalkozás.

Egyébként ebből nem lehet olyan sok pénzt keresni. Nekem is voltak jobban fizető tevékenységeim, de nem csak ezért csinálja az ember, meglátjuk, mi lesz belőle. Nagyon jó embereket ismerek meg közben, nagyon sokat tanulok a földművelésről, mezőgazdaságról. Szervezünk kirándulásokat is a vásárlókkal, évente egyszer. Tavaly voltunk így Nagykörűn. Nagyon jó volt beszélni azokkal, akik ismerik ezeket a termékeket, és elmondhatják a véleményüket.

BoP: Szeretjük azt gondolni, hogy az alternatív, alulról jövő rendszerek tudják befolyásolni a felülről szerveződő, nagyobbakat. Mit gondolsz, van akkora ez a közösség, hogy hatással tudjon lenni az élelmiszerpiacra? Látsz erre esélyt, vagy ezek mindig megmaradnak marginális helyzetben?

M.E.: Nem tudom megítélni. Ehhez nagyon nagy energiabefektetésre lenne szükség, és a multik is nagyon sok energiát fordítanak arra, hogy elmondhassák, hazai termékeket árulnak, vagy hogy kistermelői termékeik is vannak. És valóban, ezek ott vannak a polcokon, csak nem adnak el belőlük szinte semmit. A termelőink között nagyon kevés olyan van, aki beszállít multinak is, ezek a dolgok lassan változnak. Az biztos, hogy egyre többen vannak, akik szeretnének jó minőséget vásárolni, és nem is feltétlenül csak az a réteg, aki megengedheti magának. Valószínűleg a jelenlegi helyzet marad, ez a kényelmesebb, és elsősorban a multiknak van pénzük arra, hogy bármit is kommunikáljanak…

BoP: Hogy van ez pontosan, hogy a kistermelők is beszállítanak a multiknak, mégsem tudják eladni a termékeket?

M.E.: A termékeik ott vannak a polcokon, de ahogy tudom, úgy működik a felvásárlás, hogy csak 60 nappal később, utalással fizetnek nekik. Mi készpénzben fizetünk az átvételkor, ezt sokkal korrektebbnek tartom. A termelők abban a hitben viszik be az árujukat a multikhoz, hogy többet fognak tudni értékesíteni. De csak 60 napra fizetnek nekik, vagy visszakapják azt a terményt, amit nem tudtak eladni. A multik a veszteséget nem igazán fogadják el. Mi viszont próbálunk lavírozni, hogy ne maradjon itt semmi, ami lejárt. Persze van, hogy valami itt sem fogy el, de akkor még idejében elajándékozzuk. Szóval mások a módszereink, és a kistermelőknek nem igazán éri meg multiknak beszállítani, mert az nagyon sok befektetést igényel, és ott csak egy termék a sok közül az övék.

BoP: És a vásárlókat mennyire motiválja a tudat, hogy kistermelői termékeket árultok? Erről van visszajelzésetek?

M.E.: Persze, van egy tudatos közönség, aki ezt várja, és elsősorban ezért vásárol tőlünk. A minőségi különbséget ők is inkább csak a tejtermékeken és a húsárun érzik jobban, illetve a lekvárokon és szörpökön. A zöldségeken már kevesebben érzik, kevesebben tudják a minőségi különbséget megítélni. A külső alapján ítélnek, pedig az íz a fontosabb. Itt is igaz, hogy nem minden az, aminek látszik.

Igyekszünk, hogy a Facebook-oldalunkon és hírlevélben is minden hétnek legyen egy központi szereplője, ahogy most például a csicsóka. Ilyenkor ezekkel kapcsolatos tudnivalókat boncolgatunk, attól kezdve, hogy milyen a növény, egészen addig, hogy mire jó, milyen receptekben lehet felhasználni. Tehát van egy “népművelő’ oldalunk is, de hogy ez mennyire sikeres, nem tudom megítélni.
Jó lenne egy iskolai programot elindítani, mert nem ismerik az almafajtákat, vagy hogy milyen a friss zöldség… Vannak olyan vásárlóink, akik ezeket tudják és elvárják, vannak, akik nem annyira, és csak azt nézik, van-e folt a gyümölcsön. Vannak dolgok, amiket meg lehet magyarázni nekik, de ha valami rossz bekerült, akkor egész nap csörög a telefon.

Még egy dolog, amiről érdemes beszélni, hogy néha túlzóak az elvárásaink, és nemcsak a minőséggel kapcsolatban. Nagy a tájékozatlanság. Az emberek azt gondolják, hogy egy tejüzem úgy néz ki, hogy kint legelésznek a szabadban tehenek. Egy vásárlónktól, aki elment megnézni, és nem ezt látta, érkezett is panasz emiatt. De hát tudjuk, hogy ez már nem így van. Higiéniai okokból sem, illetve tudatosabban is táplálják ma a teheneket. Ha a mezőn megennének bizonyos füveket, gyógynövényeket, akkor nem lenne a megszokott “jó” ízű a tej. A fejés is másként működik már, az állatok odaállnak naponta kétszer egy fejőgéphez, ahol lefejik őket. Tehát nem asszonyok végzik a fejést, és nem ők köpülik a vajat, ahogy sokan képzelik a háztáji tejgazdaságokról.

Nagyon ritka, de vannak persze, akik továbbra is így csinálják. Ortóék például maguk fejik a négy tehenüket, de nem is tudnak olyan nagy mennyiségű tejet előállítani. Ma már nagyon nehéz kis léptékben ezt csinálni, ha egy tejüzemnek nincs hűtőkocsija, akkor nehéz eljuttatni az árut a feldolgozási helyére. A Csengőtejet például Érdre szállítják, és ott dolgozzák fel. Ezek olyan dolgok, amikbe én sem gondoltam bele korábban, és amikben ma is nagy a tájékozatlanság. Ezek a dolgok átalakultak, de ez nem feltétlenül rossz. Ettől még egészen más minőséget kap, mint amihez a boltban kapható, felhígított, különböző adalékanyagokkal ellátott termékkel jut.

BoP: Az elején nagyon kevés információ volt a termelőkről, erre volt igény, esetleg panasz?

M.E.: Igen, nagyon hirtelen kezdődött az egész, eleinte nem jutott rá időnk, illetve sokszor nem is tudtuk pontosan, ki a termelő, ha az Élő Tiszán keresztül jött. Azóta velük is összegyűjtöttük a termelőket, az új beszállítók pedig rögtön felkerülnek a honlapra.

BoP: Ezt ti szerettétek volna elérhetővé tenni, vagy nyomás hatására kezdtétek el?

M.E.: Igény volt rá, ami érthető is, hiszen pont az a lényege a Nekedteremnek, hogy a vásárló tudja, hogy mit kitől vesz, személyesebb viszonya legyen a termékkel és a termelővel, a termék készítőjével. Aki ért hozzá, a weboldalon is látja, hogy nagyon gyorsan készült el. Sok minden nem pont úgy van rajta, ahogy jó lenne, például egy terméknél nem tudod megnézni, hogy ki volt a termelő, mert ezek hétről hétre váltakoznak. Valamennyire azért áttekinthető, aminek mindig ugyanaz, az szerepel. De elég kevés információ feltüntetésére van csak lehetőség, ezért inkább a termékről írjuk le, amit tudni kell, a termelők pedig külön helyen vannak. Majd előbb-utóbb ezen is változtatunk. Igyekszünk minél átláthatóbbá tenni, ha valamiről nincs információ, ha valamit kérdeznek, azt pótoljuk. Egyre többször kíváncsiak a termékek összetevőire (ezek részletesen fent vannak a weboldalon), ha valamit mi sem tudunk, akkor a termelőnél rákérdezünk.

BoP: És a nem idényjellegű termékeket honnan szerzitek be? Például mindig van paradicsom?

M.E.: Van magyar paradicsom egész évben, a Floratom szegedi cég termeszt kis mennyiségben, termálvizes fóliában. Ez persze drágább is.

BoP: Külföldi termékre akkor nincs is szükség?

M.E.: 97%-ban magyar az árunk. A citrom nem, ezt fel is vállaljuk. Bár egyszer volt az is. Egy termelő szokott hozni évente egyszer, ha beérnek a citromfái. Fügét is tudunk szerezni egy-két alkalommal ősszel, az Élő Tiszán keresztül. Pici volt a füge, de finom.

BoP: Mennyire működik a heti doboz, és mennyire állítják inkább a vásárlók maguk össze a rendelést?

M.E.: Az elején a heti doboz 5%-kal olcsóbb volt, mintha magad állítottad össze a rendelést. Ez úgy jelent meg, hogy ha mást vásároltál, ahhoz hozzáadtunk 5%-ot. Viszont ez sok embert elriasztott, sokkal több volt a teljes heti doboz eladásunk (bár ekkor még szinte csak zöldségünk volt).

A heti doboz nekünk kényelmesebb, a standard dobozokat sokkal könnyebb összerakni, mint folyamatosan nézni, hogy mi van benne. De nem ez a része ment át, hanem inkább az, hogy ha saját dobozt rendelsz, azért többet kell fizetni. Ez nekem is furcsa volt, de a barátoktól is ezek a visszajelzések jöttek, úgyhogy megváltoztattuk. Most már akár heti dobozt rendelsz, akár mást, ugyanannyiba kerül. Azóta kevesebb a heti doboz, illetve azok, akik nem annyira tudják előre, hogy mit fognak főzni a héten, a heti dobozból indulnak ki, és esetleg kivesznek belőle vagy beraknak még dolgokat. Csicsókából azért sokkal többet adunk el most a héten, mint máskor, mert benne van a heti dobozban. Teljes heti dobozt nagyon kevesen rendelnek, minimálisan változtatnak rajta általában.

BoP: És mennyire népszerűek a különleges dobozok? A “Minden napra egy alma” például nagyon szimpatikus kezdeményezés.

M.E.: Ez érdekes, elég nagy erőfeszítés kitalálni, összeválogatni őket, ahhoz képest még nem annyira kedveltek. Nemsokára lesz tavaszváróként “Nem főzök doboz”, amibe főzés nélküli dolgok, saláták kerülnek, de paleo diétás, bio és diabetikus dobozok is szerepelnek a terveink között.

BoP: Mik a tervek? Hol látjátok magatokat 2-3 év múlva? Sikeresnek érzitek a dolgot?

M.E.: Sikeresnek, nagyon sok a rendszeres vásárló, aki szeret bennünket. Néha persze vannak kudarcélmények, de összességében sok a pozitív visszajelzés. Most a kisüzem a következő lépés, ezzel szeretnénk kicsit más vonalon is vásárlókat találni, illetve a saját vásárlók felé is színesítjük a kínálatot. Ebben négy évszak szerint lesz négyféle “menü”, különböző saláták, vegyessaláták, és főleg kence jellegű szendvicskrémek, amelyek kanállal salátaként is fogyaszthatóak. Minden a nálunk kapható alapanyagokból készül majd, nem tartalmaz tartósítószert, több közülük olyan termék lesz, amely “minden rossztól mentes”, tehát ételallergiások is fogyaszthatják, sőt paleósok is. Batáta, csicsóka, cékla, tavasszal borsó, medvehagyma… Most állítjuk össze a receptúráját a termékeknek, kísérletezünk, nagyon izgalmas feladat.

A tervekre visszatérve, most a hal és a tőkehús következik, amihez kibérelnénk a szomszéd raktárt is, mert ezeknek külön hűtőkamra kell és egyéb dolgok. Még nem tudjuk, hogy bele merünk-e vágni. Nagy igény van a jó minőségű húsra, de nagyon sok probléma is lehet velük. Talán a hal lesz az első, azok is csomagoltak. Nem vagyunk bolt, ezért a zöldségeken kívül csak csomagolt árut szállíthatunk. A húsárukkal kapcsolatos másik akadály, hogy nem igazán ismerek megfelelő termelőt. Annyira szigorúak a szabályozások, hogy állítólag mindenhol ugyanazt adják az állatoknak. Állítólag nincs már olyan, hogy ne kapjon antibiotikumot a csirke…

BoP: Mennyire álltok ellenőrzés alatt, mik a tapasztalatok?

M.E.: Előfordult már, de nem minket ellenőriztek, hanem a kiszállított árut, a termelők dolgait. Úgy vettem észre, hogy ezt innen tudják legegyszerűbben beszerezni. Megrendelik, és megnézik, van-e rajta címke, csokoládéval kétszer is történt már ilyen. Erre nagyon odafigyelünk. Címke nélkül nem engedünk ki semmit. Több ellenőrzés is volt már, és amúgy is fontosnak tartjuk, hogy tudni lehessen, honnan jön valami, mi az összetétele. Volt, hogy a NÉBIH felvonult egy péntek reggel, amikor elég nagy élet van itt, mert indulnak ki a csomagokkal a szállítók. Akkor még padlószőnyeg volt a raktárban, azt ki kellett cserélni, és venni kellett egy rekeszmosót is. Ezek olyan dolgok, amiket mi is terveztünk, és amúgy sem ártanak, ha vannak. Alapvetően jóindulatúak, és eddig mindenre megadták nekünk az engedélyt.